A szeretetről alkotott fogalmunk mindnyájunknak igen eltérő. Mindenről eltérő tapasztalatunk van, saját lehatárolt tudatunkkal értelmezzük körülöttünk a világot.

Egy fizikai tárgyról, mint a bögre,amiből éppen a kávémat szürcsölöm elég könnyű közös nevezőre jutni.

A szereteten a poláris világba lesüllyedt asztrális lényünkben fellépő diszkomfort-, hiányérzet feloldásának módját értjük.

Folytassuk csak a mondatot, aki engem igazán szeret az... etet, ápol, gondoz,símogat, megdicsér, megmondja, birtokol, biztonságot ad, megajándékoz és sorolhatnám. Ha egyensúlyba kerülünk, nincs hiányérzet, szeretve érezzük magunkat. Valójában az igazi szeretet nem más, mint egységélmény, a tökéletes és örökös egybeolvadás, nem különülök el a másik lénytől, hanem egy vagyok vele.Hiány csak a poláris világban van, valaminek a létrejötte azonnal létrehozza annak hiányát is. Az összeolvadás azonnal létrehozza az elhatárolódás hiányát és megszületik az ego. Az ego létrejöttével megszűnik az egységélmény, igy törvényszerűen megszületik annak hiánya. A szeretet nem más mint az egységélményre való törekvés, vágyódás vissza a polaritás nélküli világba. A szamszarában való körforgás, a fejlődés folyamata végigvisz a 12 állatövi jegyen.
Ha visszamegyünk a történet elejére, Ádámhoz és Évához, az egész ott keződött,hogy Éva beleharapott az almába. Valójában az almába való harapással létrejött a mentáltestünk. Itt kezdődtek a bonyodalmak, a gondolatok és az érzések kavalkádja. Az ember játszmák széles skáláját veti be abból a célból, hogy megteremtse azt az egységélményt, ami a poláris világban nem létezhet. Rendkívül alapos munkával egyre távolabb kerül a valódi egységélménytől, süpped bele az anyagba. Lop, öl, rabszolgát tart, háborút visel. Feltalálja a pénzt, már csak egy papirdarab is elég, hogy felidézze benne az egységélményt. Minél távolabb van a valódi egységtől, annál rövidebb ideig tart az élmény, ezért újra és újra meg kell szerezni, bármi áron. Olyan ez mint a kábítószer függőség. Nem véletlen, a földi lét, a szamszara utolsó szakasza a halak jegy, melynek uralkodó bolygója a neptunusz, a határok feloldódása, az egységbe való visszatérés.
Amikor a mentáltestünk teljes harmóniába kerül az asztráltestünkkel, az asztráltestünkben tárolt élmények nem torzitják a mentáltestünket, hanem gondolataink segitségével feloldhatjuk a tárolt érzéseinket, azaz megoldjuk a karmánkat. Elhagyjuk a szamszarában való körforgást, megvilágosodunk, visszatérünk az egységbe a tiszta szeretet állapotába.

Nyilván, már többször gondoltál rá, miközben olvastál, hogy hogy jönnek ide az állatok.

Az állatok a poláris világ részei, itt különülnek el tőlünk, emberektől, ugyanúgy a fejlődés útját járó lelkek. Az emberi létformában fejlődő lélek a fejlődés egy bizonyos szintjén roppant büszke emberi mivoltára. Az állatok nem rendelkeznek mentáltestel, ebben a létformában minden manipuláció nélkül, tisztán közvetítik számunkra az emociókat.Azt mondják, az állatok nem szeretnek. Én ezt nem mondanám. Nincs tudatos törekvésük az egységélmény felidézésére, tehát nem "játszmáznak". Haragszik, éhes, símogatásra vágyik, álmos, szexuális késztetése van. Az állatok tanítómestereink, folyamatosan szembesítenek bennünket avval a bonyodalommal, amit az almába való beleharapás okozott. Ők nem haraptak bele az almába, ezért az ember először uralkodik az állatokon, mert különbnek gondolja magát.
Azt mondja Isten táplálékul teremtette az élővilágot. Persze, ha lekörözöd a csirkét, megfoghatod megeheted, de nem telepeken egymás nyakában szaporítani és a tv előtt böfögve megenni. Vele miért lehet megtenni? Azért mert ő csirke? Gondolkodjunk el azon, milyen becsben fogjuk tartani az utolsó csirkét.

Itt vannak a háziállatok a kutya a macska. Mitől lettek háziállatok, őket nem esszük meg (általában), az ő funkciójuk teljesen más. Ők a kapcsolatteremtés lépcsői. Ők megadják a birtoklás élményét, a hála élményét. Velük tudjuk hányadán állunk, etetjük, gondozzuk, hálás lesz, gyakorolhatjuk vele a tiszta emocionális szintű kapcsolatot. Többnyire azt kapjuk vissza amit belefektetünk. Sokaknak ezért könnyebb az állatokkal élni, mint másik emberrel. Tiszta egótlan lényükkel a feltétel nélküli elfogadást kaphatjuk meg tőlük.Kiválóan alkalmasak gyógyitásra, avval, hogy az egységélmény felidézése velük lényegesen egyszerűbb mint egy másik emberrel, segitik a kapcsolatteremtési nehézségekkel kűzködőket, az emberi kapcsolatokban kiégett embernek gyógyírt nyújtanak.

A velünk élő állatok képesek átvenni a betegségeinket, magukba szívják a negativ rezgéseket,sokszor ők betegszenek meg helyettünk. Ők nem határolják le magukat, ezáltal kiszolgáltatottak nekünk. Ez a kiszolgáltatottság ami hozzánk köti őket, lehet velük gyakorolni az egységélményt, könyörületességet, vagy a hatalmat, kinek- kinek szintje szerint. Nagy csapda, hogy az állatokkal való viszonyulásainkat többnyire nem szabályozzák írott törvények, az emberek megengedik maguknak azt, amit egy másik emberrel szemben nem tennének, mert félnek a törvénytől, vagy istentől. De az univerzum törvényei mindenkire vonatkoznak, a karma cselekedetet jelent, azt ami belőlem árad a másik lény felé, könyörületesség, vagy kegyetlenség, az irányultság, hogy ember vagy állat, ebből a szempontból lényegtelen. Legalább ugyanolyan nagy csapda fölénk emelni őket, mint alánk rendelni, mi az emberek világába születtünk, ők az állatok világába, kölcsönösen egymás fejlődését szolgáljuk.